Horváth Gábor honlapja

"Ahol háborúban sem hallgatnak a múzsák..."

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Élet a római végeken II. - Olbia

Dio Chrysostomus: 36. avagy borüszthenészi beszéd

Most egy kis csemegével érkeztem, Dio Cocceianus római szónok és filozófus egyik beszédéből a szarmatákra vonatkozó részletekkel. Dio, akit beszédkészségéért az aranyszájúnak (azaz görögül Khrysosomos, amit Chrysostomusra latinosítottak és angolba is átment) is neveztek, a Kr.u. I-II. században élt, nagyjából 40 és 115 között. Származására nézve hellén volt, a görögösödött kisázsiai városból, Pruszából származott (ez a későbbi Bursza). Domitianus császár idején összeesküvés vádjával száműzték, így akárcsak korábban Ovidius, ő is büntetésből érkezett a szarmatákkal határos végekre. A Fekete-tenger északi partjának görög városai ugyanis római védelem alatt álltak, néha kisebb katonai egységeket is küldtek harcolni segítségül a helyieknek. 

Dio Olbia (más néven Borüszthenész) városába jutott el, amelyet leírása egy meglehetősen pusztuló településként mutat be, melyet az állandó háborúk töredékére zsugorítottak és még hellén jellege is kezd feledésbe merülni. Annál érdekesebb, hogy a város mennyire hasonult a környező szkíta-szarmata világ szokásaihoz, öltözködéséhez. 

Dionak mintegy 80 beszéde és levele maradt ránk többé-kevésbé teljesen, ezek közül a 36. szolgál bővebb információkkal erről az Isten és császár mögötti helyről:

1.     „Nyáron meglátogattam Borüszthenész[1] [városát], mert ide hajóztam, miután száműztek. Azzal a céllal érkeztem, hogy ha lehetséges a Szkítián keresztül geta[2] földekre jussak. Egyik napon dél körül a Hüpanisz[3] mellett sétáltam. El kell mondanom, hogy noha a város nevét a Borüszthenész folyóról kapta annak szépsége és nagysága miatt, de elődje is ezt a nevet viselte, bár az a szemközti parton volt, nem messze a Hippolaüsz foktól.

2.     Ennek a földnek a közelében a két folyó[4] olyan meredeken és határozottan találkozik, akár egy hajó orra. Innen aztán a folyók mocsaras tavat alkotnak le a tengerig 200 sztadion[5] hosszan, és a két folyó szélessége sem kevesebb ezen a területen. Igaz a tóban rengeteg a zátony és jó idő esetén tökéletes nyugalom uralkodik a mocsárban. De a jobb oldalon felismerhetőek a folyó jelei, és a tengerészek folyamatosan behajóznak azon. Ennek az a magyarázata, hogy a folyó bár a tenger felé folyik, de sodrása itt gyenge és az erősen fújó déli szél könnyen ellensúlyozza azt.

3.     Ami a többit illeti, csak sáros part, amin nád és fák nőnek. És sok fa látható még a láp közepén is, hajók árbocaira hasonlítanak, és időnként néhányan – akik kevésbé ismerik a vizet -, eltévedtek, azt feltételezve, hogy közeledő hajókat látnak. És itt találhatóak azok a sólepárlók is, ahonnan a legtöbb barbár a sót vásárolja, ahogy a görögök és azok a szkíták is, akik elfoglalták Tauriszi Kherszonészoszt.[6] A folyó Alektor vára közelében ömlik a tengerbe, amely – mint mondják – a szauromata[7] király feleségé.

4.     Borüszthenész városa nagyságára nézve nem felel meg egykori hírnevének, melynek oka a folyton ismétlődő ostromok és háborúk. Mert hiszen a város oly hosszú ideje a barbárok között fekszik – méghozzá láthatóan ezek a legharciasabb barbárok -, folyamatosan hadiállapot van, gyakran el is foglalták. A legutolsó és legkatasztrofálisabb bevétele nem több, mint 150 évvel ezelőtt történt.[8] És a geták ekkor nem csupán Borüszthenészt foglalták el, hanem a többi várost is a Pontusz[9] bal partján egészen a távoli Apollóniáig.[10]

5.     Ezen sors miatt a görögség ebben a régióban hanyatlóban van, néhányan közülük már nem is tömörülnek városokba, hanem nyomorult falvakban élnek; míg mások élvezik azt, és a barbárok elözönlik városaikat. Ugyanis számos város van megszállva Görögország több részén is, mivel a görögök lakta területek szétszórtak. De miután mi Borüszthenészt hoztuk szóba: a görögök egykor itt alapítottak közösséget, gondolom egyetértésben a szkítákkal, mivel azoknak kereskedni kellett velük, és kikötőre volt szükség ehhez. Miután a város elpusztult, a görögök már nem hajóztak Borüszthenészig, nem volt, aki közvetített volna nyelvileg, és a szkítákban sem a törekvés, sem a tudás nem volt meg, hogy görög módon kereskedelmi központot építsenek ki.

6.     Bizonyíték az egykori Borüszthenész pusztulására a mai város épületeinek jellege és annak szűk kiterjedése. Mert a mai város a régi körfal egy része mellé épült, ahol még megmaradt néhány torony, de nyomában sincs az egykori város nagyságának és erejének. Ebben a közbenső városnegyedben a házak már úgy épültek, hogy azt lezárják végig. Ezzel a házsorral párhuzamosan épült ugyan egy fal, de ez meglehetősen alacsony és gyenge. Ami a tornyokat illeti, vannak olyanok, amelyek teljesen elkülönülve állnak a most lakott városrésztől, hogy nem is sejtenéd, hogy egykor a városhoz tartozott. Ezek tehát egyértelmű jelei a város egykori elfoglalásának, mint az a tény is, hogy egyetlen szobor sem maradt sértetlen, egytől-egyig megcsonkították őket a barbárok a szentélyekben, ahogy a síremlékeket is.

7.     Nos, mint mondtam, én véletlenül a városon kívül sétálgattam, mikor találkoztam a falakon kívül néhány borüszthenészi emberrel, akik szokásos ruháikat viselték. Ekkor Kallisztratosz érkezett hozzám elsőként lovagolva, de mikor közel ért, leszállt lováról, amit szolgájára bízott és – ahogy illik -, kihúzta kezét a köpenye alól. Övére felfüggesztve egy nagy görbe kard[11] lógott, nadrágot hordott, és minden más is szkíta ruha volt rajta. Válláról egy kis fekete köpeny lógott, vékony anyagból, amely általános a Borüszthenészi embereknél. Valójában az összes többi ruhájuk rendszerint fekete, a szkíták egy törzsének, a „feketeköpenyesek” hatására, akiket a görögök kétségtelenül ezért is hívnak így.[12]

8.     Kallisztratosz 18 év körüli, nagyon magas és jóképű, megjelenésében túlnyomórészt ión. Úgy mondják, hogy hadi ügyekben tehetséges ember, és sok szauromatát ölt meg, vagy fogott el. Őt érdekelni kezdte a szónoklattan és a filozófia is, ez volt az, amely társaságomba húzta…”

A folytatásban már csak filozofálgatás zajlik, érdemi információk nélkül.

Jegyzetek: